2011/01/17

Korunk Paradoxona


Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk.
Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy új szomszéddal találkozzunk. Meghódítottuk a világűrt, de a belsőnket nem.
Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a Földet. Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet, azt nem. Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk. Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és sekélyes kapcsolatok időszaka.
A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egy éjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, amelyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek. Olyan időszak ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan időszak, amelyben a technika eljuttatja Hozzád ezt az írást, Te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerűen csak kitörlöd. Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.
ismeretlen szerzőtől
by Szaszi

4 megjegyzés:

Mammka írta...

Hmmmm! Nagyon köszönöm Szaszi!Elmentem magamnak!!!!!Hasonlót olvastam már valamikor, de aztán elfelejtettem,pedig annyira fontos gondolatok vannak ebben az írásban!Nagyon-nagyon fontos gondolatok.....

Kiss Gabi írta...

A világgal szembe menni nem lehet, de gondolkozni lehet, sőt kell. Nem sóhajtozni, hogy jaj, milyen is ez a világ, hanem gondolkozni és cselekedni a legjobb belátásunk szerint. Senkit nem hajtanak vasárnaponként ostorral a plázákba, senkit nem kényszerítenek sorozatok nézésére, és senkinek nem kötelező eldobható pelenkát használni, gyorsétterembe járni. Nem szeretem az általánosításokat :)

Hunszil írta...

Mammka : Igen én is azért tettem ki, hogy néha-néha bele olvassak, mert NAGYON FONTOS.....

Hunszil írta...

Gabi.... én ezt nem áéáltalánosságban írtam, vagy ttetm fel, hanem maganak okulásért... gondolkodom, rajta , emésztem, megfogadom... elriasztásnak, mi nekem a fontos...

Blog Archive