2010/12/20

Jeles napok....

A napok egyre rövidülnek, a zord tél elől behúzódunk házainkba, s ahogy ilyenkor a természet, úgy az emberek is befelé fordulnak, igyekszenek harmóniába kerülni önmagukkal, az év során felhalmozódott meghasonlásokat kiegyenlítik, várják a Kisded megszületését, a Nap győzelmét.
ÁdventA karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól (bár szokás szerint a november 30-i András naptól) karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör az advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig tart. A Kisdedvárás, a lelki felkészülés ideje ez. Nevezik „kisböjtnek” is. Ez idő alatt tilos zajos mulatságot rendezni. Rendbe tesszük a házat és környékét, megtisztítjuk a vendégvárás követelményei szerint, de rendezni próbáljuk az emberi kapcsolatokat is
Fontos kiemelni, hogy eredetileg apró ajándékokat (angyalfia) adtak egymásnak az emberek azoknak, akik a karácsony miatt bekopogtak. Adtak a természet kincseiből (gyümölcs, dió, mogyoró, stb.), valamint saját kezűleg készített tárgyat is ajándékoztak, s az mindig utalt a karácsony misztériumára, Kisjézus-, Mária-szimbólum volt.
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni, ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Az adventi naptár szintén német eredetű szokás.
Borbála napja (december 4.)Vízbe állítnak cseresznye-, barack-, vagy mandulaágat, hogy az új esztendőre kivirágozzék. Ez jelképezi a télben megőrződött tavaszt, az újjászületést.
Szent Miklós napja (december 6.)Az este az ablakbetett, kitisztított cipőcskében mára almát, diót, mandulát, csokoládét tett Szent Miklós a jó gyermekeknek. Ismert a Mikulás-járás is, mikor „Miklós püspök” kíséretével együtt betért gyermekes házakba, s viselkedésük felől tudakozódott, majd érdemük szerint megjutalmazta, vagy virgáccsal fenyegette őket. A „láncos Miklós” néven elhíresült alakoskodók kormozott arccal, kifordított bundában, láncot csörgetve járták a házakat, és ijesztgették a gyerekeket.
Luca napja (december 13.)Luca kettős alak a magyar hagyományok szerint. Egyfelől boszorkány, másfelől Szent Luca. Időjós az ezt követő 12 nap karácsonyig, mely napok s időjárásaik megfeleltethetőek a következő év 12 hónapjának és időjárásaiknak. A nők számára munkatilalmi nap, mert balul üthet ki. A csak fából, 13 darabból készítendő Luca-székét a karácsonyi miséig kell készíteni. Ekkor készítője ráállva felismerheti a boszorkányt, aki mások számára láthatatlan tollakat és szarvat visel fején. Ezután a széket el kell égetni. Sokfelé szokás tréfát űzni az ismerősökkel Luca napján, például lucatök készítettek arcformájúra kivájt tökből bele gyertyát tettek, s azzal ijesztgették egymást. Lucapogácsa: mindenki tollat szúr saját pogácsájába, s úgy teszik a sütőbe. Akinek megég, vagy megpörkölődik a tolla, annak betegséget tartogat a következő év.
A lucázás vagy kotyolás alkalmával a fiúk szintén házról-házra járva énekeltek, a házigazda pedig megajándékozta őket. E napon szokás még búzafüvet ültetni, a karácsonyra kizöldült tálat pedig az ünnepi asztalra teszik.
OstyahordásKarácsony böjtjén a kántortanító minden családnak ostyát küldött az iskolás gyerekekkel. Ez fontos része a karácsonyi vacsorának.
Tamás napja (december 21.)Sok helyütt e napon vágnak disznót, máját tamásmájnak nevezik, s gyógyító erőt tulajdonítanak neki.
Karácsony vigíliája (december 24.)A karácsonyfa állítás megint csak német eredetű, a hagyomány szerint Luther Márton gyertyafényes karácsonyfával ünnepelt.
Korábban életfát készítettek a magyar nyelvterületen termőágakból (kökény, mogyoró, galagonya, fagyöngy, boróka, stb.), s a mestergerendára kötözték. Díszítették almával, aranyozott dióval, mézeskaláccsal, s ezt sem szedték le vízkeresztig. Sokáig egymás mellett élt a termőág és a karácsonyfa szokása.
Kántálók járták a házakat, s ha a „Szabad-e kis Jézust köszönteni?” kérdésre beengedték őket, énekeltek, cserébe süteményt, diót, almát kaptak.
A betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató egyházi eredetű játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi templommal járnak házról házra. Énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel a Megváltó születésének eseményeit.
Karácsony estéjén vagy hajnalán a kútból merített vizet „aranyos víznek”, vagy „életvíznek” hívják, mert ekkor a kútban az a víz van, melyben Jézust fürösztötték. Ha e vízben megmosdunk, egészségesek leszünk az új esztendőben, az első életvíz-merítő leány pedig elsőként fog férjhez menni a helyi lányok közül.
A Felvidéken a gyerekek mendikálnak, házról-házra viszik az örömhírt: Megszületett a Megváltó! Karácsonyi énekeket énekelnek némi ajándék fejében.
Karácsony első napja (december 25.)A középkorban ekkor kezdődött az új esztendő (vö. Szent István megkoronázása). Fontos a karácsonyi dióevés, az ünnepi teríték. Az asztalon mindig hagytak ennivalót éjjelre, hogy a Kisjézus és az angyalok megtalálják. Az ünnepi asztal alá szénát, szalmát, gabonamagot tettek, hogy jó termést varázsoljanak. Ezeket megetették a háziállatokkal, hogy termékenyek, szaporák legyenek.
Karácsony másodnapja és harmadnapja (december 26-27.)  Névnapköszöntés alkalmával felköszöntötték az Istvánokat és a Jánosokat. A férfiak csapatba verődve mentek az ünnepelt házához, versekkel, dalokkal, jókívánságokkal kedveskedtek.
Regölés (december 26. – január 6.)A téli ünnepkör talán legarchaikusabb népszokása. A regősök Szent István napjától újévig járják a házakat bundába öltözve, csörgősbottal, zajkeltő eszközökkel, köcsögdudával. Ez lényegében termékenységvarázsló énekmondás; összeéneklik a párokat, adományt gyűjtenek. A koledálás szokása is részben ezt takarja.
Borszentelés (december 27.)Minden család visz bort a templomba, melyet a pap megáld. A szentelt borral beteg embert, állatokat gyógyítottak, s a boroshordókba is öntöttek, hogy a többi meg ne romoljon.
Aprószentek (december 28.)A vesszőzés/ aprószentekelés/ csapulás/ suprikálás során a fiúk a lányokat termőággal jelképesen megcsapkodták. Ez részben pogány egészségvarázslás, részben feleleveníti a Heródes által legyilkoltatott kisdedek szenvedését.
Szilveszter (december 31.)Legfontosabb hagyomány a zajkeltés. Oka a gonosz elűzése, távol tartása, az óév elkergetése, az újév köszöntése. A köszöntők, jókívánságok természetesen elmaradhatatlanok. Volt, ahol a két esztendőt hosszú harangozással kötötték össze, máshol tüzes kereket gurítottak – amivel elmehet az óesztendő.
A harsogatás erdélyi alakoskodó népszokás. A fiúk házalnak, elmondják Szent Szilveszter történetét, jókívánságokat mondanak.
A moldvai magyarság körében a kecskemaszkos játék ismert. Az alakoskodók bekéredzkedtek a soron következő házba. A kecskének öltözött szereplő táncban összeesik, majd furulyaszóra feltámad.
A hejgetés is hasonló, ekkor beöltöznek medvének, cigánynak, menyasszonynak, vőlegénynek, s a búza történetének elmondását jókívánságokkal fejezik be. Így vonulnak nagy zajjal egyik háztól a másikig.
Rengeteg időjós és szerelmi jóslás ismert, például ólmot öntöttek, s annak formájából következtettek a jövőre. Az étkezésből szintén lehet következtetni az új évre. Ha nem falunk fel mindent Szilveszterkor, akkor egész évben sem fogunk hiányt szenvedni.
Újév napja (január 1.)Az Aranyos Csitkó újév hajnalán nyerít Erdélyben, s a gyermekes házak ablakaiba, tornácára szórja ajándékait. (Néhol karácsony első napján jön, ez is utal a karácsony újévkezdő szerepére.)
Az újév napján végzett cselekvések ismétlődni fognak az év során, ezért igyekezzünk hasznosan és jól tölteni azt.
Vízkereszt (január 6.)Bár már Boldogasszony havához tartozik, fontos része, befejezőünnepe az adventnek. A szentelt vízzel meghintik önmagukat, az állatokat, a házat, a bölcsőt. Ekkor ünnepeljük Jézus megkeresztelkedését is. A házak falára felvésték a három napkeleti király nevének kezdőbetűit - G+M+B -, valamint háromkirálynak öltözött gyerekek és lányok mentek csillagjárásba, felelevenítve a napkeleti bölcsek történetét. A szokás egyetlen állandó motívuma a csillagének: "Háromkirályok napját,/ Országunknak egy istápját,/ Dicsérjük énekkel,/ Vigadozó versekkel,/ Szép jel és szép csillag/ Szép napunk támad".
Fontos megemlíteni, hogy az óperzsa Mithrász a Nap istene volt, s természetesen december 25-én született – nem elhanyagolható módon egy szűztől.
Ezeket a jobb szó híján szokásoknak hívott szertartásokat nem lehet néphagyomány ápolásaként felfogni. Minden ünnepnek mágikus jelentése van, ha mi csak eljátszunk azt, amit őseink megéltek, akkor az kihaltnak tekinthető. Ezek népi varázslások, mindenben hittek, amit csináltak. Hitték, hogy minden tettnek, mozdulatnak, gesztusnak vagy dallamnak mágikus hatása van.
Forrás: Dobos Edit: Más ez a nap, Gyárfásné Kincses Edit: Színes kalendárium


by Szaszi

Nincsenek megjegyzések:

Blog Archive