2010/04/10

Tavasz

Babits Mihály: Dal, prózában

A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves? 
Gyere ki a szőllőbe - virágos fákkal habzik a hegy 
Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy 
A rög szinte él, a nap szinte nedves - 
Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? 
Lásd, tudom a babonát; 
Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni jó!
Érzed hogy árad a szél mint egy tavaszi nagy folyó jó,
jó, meleg, párnás, sűrű -
Gyerünk a napon át! 
Nézd eleven mappa a táj a napba, minden útja tiszta rajz!
Még föl nem vette a nyári zöldet, csiraváró meztelen.
Hallod a zenét a mandolafán, mint kivirágzott hangszeren?
Zsong, zsong, zsong, zsong - mézillat, érzed? pille száll és méhe rajz. 
Létrán egy bácsi hernyózza a fát mint naptárakban régi kép 
A hónapok előtt, olyan - mellette gyerek és kutya vig.
Karókat a földön suhancok sorban guggolva hegyezik. 
Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét - J
ó, jó, jó így szétnézni szabadon!
így ülni a napban a tanya előtt ahonnan látni a vonatot hogy cammog a róna felett 
s a várost, s a széles utcán mászni az apró embereket, 
s vidám munka hálójában hegyoldalt és tetőt -
Ó, borok anyja, drága hegy, mámor anyja, munka!
Zuhanj csak, jövendő szüret tüzeivel nedves nap
zuhanya, boldog előleg! felejteni, kedves, 
e kábulásban, milyen ősz leshet a tavaszunkra! 
by Szaszi

1 megjegyzés:

eszterda írta...

De szép! jó volt elolvasni!

Blog Archive