2009/03/19

Nagymamám emlékére


Fölém hajoltál

Fölém hajoltál az este,
Kerülgetett az álom.
Fölém hajoltál te is
Arcod ma is látom.

Félálomban hallgattam
Suttogó imádat
Félálomban mondtam el
veled és utánad.

Téglát melegítettél
Vacogós estéken,
Te keltél fel először
a téli derengésben.

Meggyújtottad a tüzet,
Főzted a teámat.
Kipucoltad a cipőm,
Ébredésem vártad.

Néha, nem tudom, miből,
De minden nap főztél.
Hófehér kötényedben
Tündérnek szegődtél.

Ó nagymama, merre vagy?
Ugye lehajolsz még?
Arcom te simogatod,
Mikor könnyektől ég.

Sokszor mintha hallanám
Régi suttogásod.
Nyugodtabb az éjszakám
És szebbek az álmok.

4 megjegyzés:

Eszter írta...

Szilvi, a vers segítségével veled együtt emlékeztem meg én is Nagymamámra, akit nagyon szerettem és egy pár éve nem lehet már velem. Nagyon hiányzik! A vers gyönyörű és számomra is igaz!

Ha most vesztetted el fogadd őszínte részvétem!

Hunszil írta...

Szia Eszter sajnos 15 éves voltam amikor elment, csak most van születésnapjának az évfordulója és ilyenkor mindig elfog a sírás... ezért írtam le !!!Rá gondolva.
Különben azt érzemmindig velem van vigyázz rám, ha valamiben döntenem kell megsúgja a megoldást :)))

Anett írta...

Sia!Nekem ma halt meg a nagymamám akit nagyon szerettem.Evvel a versel előjött bennem minden kedves régi szép emlék!Nagyon hiányzik,de a szívemben mindig élni fog!Gyönyörű vers!Anett

Hunszil írta...

Kedves Anett !
Egy drága nagyika elvesztése sosem könnyű. Őszinte részvétem !Lelkiekben veled vagyok és erőt adok a túl lépéshez...

Blog Archive