2009/03/11

Elmélkedés- egy kis érdekesség a Tulipánról




Kricsárt kértem fel egy gyűrű elkészítésre, amit vállat- azt szerettem volna, ha tulipános gyűrűt alkotna nekem... ez az egyik kedvenc virágom - ami meg is történt, gyönyörű lett:)))
Közben témát kutatok,könyvtárba járok a magyar mitológia-regék ügyében és elővettem
Lükő Gábor A magyar lélek formái c. könyvét.
Rákerestem a tulipán szóra ... és a következőket találtam:
" Népművészetünk legősibb virágmotívuma a Tulipán. Az etnográfusok sokat huzakodtak rajta, keletről származik-e vagy nyugatról? A tulipán virágról kiderítették, hogy nyugati kertészek ismertették meg velünk a XVIII. században, népművészetünk tulipán motívumáról meg bebizonyították, hogy nem is tulipán hanem legtöbbnyire rózsabimbó a neve a szűrszabók ajkán. De nevezik sok minden egyébnek , sőt mi több, még tulipánnak is :).Minket különben is a virág formája érdekel és nem a neve. Tulipán vagy mondjuk kehelyalakú virágokat a magyar népművészet minden ágában vagy számmal találunk. A melléklet képen látható nagytetejű tulipánok bizonyosan nem a rózsabimbót akarják ábrázolni, hanem más kehely alakú kerti vagy mezei virágot, liliomot, kökörcsint, harangvirágot. Van belőlük elég nálunk is, meg az ázsiai pusztákon is. A régészeti leletek tanúsága szerint a török népek már vagy másfél-ezer esztendeje alkalmazzák bronzból öntött szíjvégeken és bizonyára egyéb díszítményeken is. A kírgízek hímzéseinek és fa faragásaink a ma is legkedveltebb motívuma a kehelyalakú virág.Rendszerint hullámzó inda két oldalán, a hullám völgyeiben jelenik meg egy -egy virág a régi törökség és magyarsági hímzésein és fafaragásain is. Az udvarhelyi fedeles kapuk oszlopának ez a legkedvesebb motívum,a, de megtaláljuk alföldi deszkakerítésen, meg kalotaszegi és sárközi hímzéseken is."Itt ennyi .....................


Aztán jobban elkezdtem körül járni a témát, főleg mivel Colette is hollandiai tulipán kerteket mutatott be... gyönyörűségesek- ő is szívesen használja ezt a motívumot ruháin táskáin:)

Kiszely István

NÉPMŰVÉSZETÜNK EGYIK GYAKORI
ALAPELEME: A TULIPÁN

Mit tart az európai "tudomány" a tulipán európai elterjedéséről? II. Mohamed török szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, majd a Kárpát-medence a XVI. század közepéig török kézre került. A mohácsi vészt követően (1526 után) a bécsi udvar érdeklődése a Törökországban termesztett különleges növények felé fordult. Bécs utasította a szultáni udvarnál levő követét, hogy kíséreljen meg tulipánokat beszerezni. 1554-ben a szultán tulipánhagymákat adott Ausztria isztambuli nagykövetének. A növények vizsgálatát a bécsi udvar holland származású botanikusára, Clausiusra (valódi nevén: Charles de l'Ecluse) bízta, aki a hagymákat kísérleti célokra különböző helyekre elküldette (A "tulipán" nevet is Clausiusnak tulajdonítják, aki nem vette át a tulipán török nevét, a "lalét"-t). Holland kertészek neszét vették a különleges növénynek és egy éjjel kilopták a hagymákat a földből. A tulipánok így szabad termesztésre kerültek és gyorsan elterjedtek. Különleges láz, atulipánmánia kerítette hatalmába Hollandiát; az emberek nagy fogadásokat tettek a tulipán színére, nagyságára és növekedésére.

Tulipa hungarica

Michael.H. Hoog 1973-ban kiadott A tulipánok eredete című munkáját így kezdi: "Négy évszázada ismerik Nyugat-Európában a tulipánt és majdnem négy évszázada úgy tudták, hogy a tulipán Törökországból származik. Azonban a pontos kutatások k

imutatták, hogy a tulipánok bölcsőjét Keleten, sokkal távolabb, nevezetesenKözép- vagy Belső-Ázsiában kell keresni. Itt van e növény géncentruma is". A vadon élő tulipánok "hazája" Közép-Ázsia, ahol 125 vadtulipánfaj ismert. Az elsődleges génközpontja, azaz eredő helye feltételezhetően a Tien-san és a Pamír-Aláj hegység, ahol egy 1000 km sugarú körben 51 fajtája határozható meg. A tulipán Eurázsia területén sokfelé őshonos; Európának is vannak őshonos tulipánfajai. A Kárpát-medencében a Kazán-szorosban és a Vaskapuban él a 40-50 cm magas áprilisi virágzású Tulipa hungarica Borbás - asárga tulipán; ennek alfaja a Tulipa hungarica subsp. undulatifolia (Roman), a hullámos szélű levelű, illatos virágú lilás portokú magyar tulipán. (Ennek elterjesztése Magyaroszágon folyamatban van.)

A tulipán Belső-Ázsiában régtől ismert növény, hagymáját fogyasztották. Amikor bekerült a kertekbe egyúttal dísz volt, és élelemként is szolgált. Ezután, felfedezve a tulipán gyönyörűségét a vezetők kertidíszévé, a hatalom és a gazdagság jelképévé vált.

A tulipán korai Kárpát-

medencei és ázsiai előfordulása

A magyar tulipománia 1904-1906-ban társadalmi mozgalmat indított az akkori kormány ellen és jelvényeként a tulipánt választotta. Ekkor politikai céljaik támogatására a magyar politikusok hozzátartozói tulipánkertek alapítására hívták fel a társadalmat. Az első bizonyíték az "ősmagyar tulipán" mellett 1904-ben jelent meg a Kert című folyóiratban Rahiczky Jenő tollából. Vaszary Mihály 1907-ben kimutatta munkájában, hogy a honfoglaló magyarok díszítőművészetében mindenütt megvan a tulipán, sőt ott látjukaz árpádházi- és vegyesházi királyaink pénzein, címereiben, a koronázó paláston, Mátyás király trónkárpitján és főleg régi tulipános ládáinkon stb. E korai szerzők munkáit a "tudomány" nevetségessé téve elhallgattatta. Újabban azonban immár tudományosfelkészültséggel előbb Takácsy Elek Hollandiában élő magyar tulipánnemesítő, majd Érdy Miklós publikálták a tulipán-motívum korai Kárpát-medencei előfordulását.A tulipánnak motívumként való előfordulása időrendi sorrendben visszaszámlálva ma a következő képet mutatja: a XVIII-XIX. századi előfordulása fán, kerámián, tojáson, bútoron, fémen stb. közismert. A XVII.századból - 1692-ből - Miskolcról tulipános tál, 1694-ből Bethlen Kata terítőjén tulipán van. A török idők előtt, XVI. századi, 1520-ban készült Erdődy-Bakócz kódex (E-B Graduále) iniciáléján, az 1515-ből származó Jordánszky Kódex címlapján és Mátyás király bibliájának bőrkötése borítójának mind a négy sarkában van tulipán. A XV. századi Castello Ithalico 1481-ben készült Kálmáncsehi-breviáriuma több lapján, az 1490 előtti Festetich-Kódexen a Kinizsi-címerrel indák közötti madár és számos háromosztatú tulipán látható. Mátyás király és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén tulipános a szegély. A XIV. század egyik 1340-ben készült missáléján, Károly Róbert és Nagy Lajos pénzein az Anjou-liliom szirmai között tisztán kivehetők a tulipánok; a Képes Krónikában és III. Béla király címerében pedig piros mezőben kék tulipánok figyelhetők meg. A XIII. század (Kun László, IV. Béla, II. Endre) pénzei további meglepetést szolgáltatnak. A XII. századi esztergomi királyi kápolna ("ítélkezőterem") oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi tulipánok vannak az 1190-es évekből. Hasonlóak láthatók egy székesfehérvári kőpárkányon ésaz 1015-ben alapított pécsváradi bencés apátság egyik oszlopfőjén. A XI.századi veszprémi kőfaragó műhely kőfaragói frízeken palmettás tulipán-díszeket alkalmaztak.1031-ből származik az eredetileg miseruhának készült a XII. században átalakított koronázó palást. Gazdagon díszített szegélyének szimbolikája hármas: emberi, állati és növényi. Szent István közvetlen bal keze felé eső madárpár között egy nagy hármas osztatú tulipán több helyen indavégi tulipánok vannak. A Magyar Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezén és a felső "Pantokrátor" két oldalán indavégi tulipánok fordulnak elő, de találunk tulipánt honfoglaló magyar szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. X, sőt a IX.. századba nyúlhat vissza Ajtony címere, amelyen a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart.Tulipán látható a szolnok-strázsahalmi tarsolylemezeken. A IX. századra keltezhetőaz Attila-kardjaként ismert szablyán, - amely Álmosé vagy Árpádé lehetett- indavégi tulipánok láthatók. A IX. századira keltezett nagyszentmiklósi kincslelet 2. számú korsóját indavégi lándzsás tulipánokkal díszítették.A levédiai Csertomlikben talált kardmarkolat is tulipánsorral van díszítve. A IX. vagy VIII. századi Volga menti Tankajevkán talált tarsolyfüggesztő lemez szétnyitott szirmú palmettás tulipánt ábrázol. Tulipán és szív együtt fordul elő a martinovkai VI. századi szíjvégen és ez előtt számos belső-ázsiai leleten. A Kr.előtti V. századi Altaj-hegységi Pazyrik halomsíros temetkezéseiben bőven akadunk tulipán-ábrázolásra bőrpalackon, rátétes lemezen és szőnyegen.Előkelő szkíta lován pettyes kacagányban jelenik meg a temetkezésnél használt szőnyegen az anyaistennő előtt, aki ülve fogadja az elébe járulót és kezében olyan életfát tart, amelynek számos indás ága hármas osztatú tulipánban végződik. A legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr.előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből. Aranybólkészült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van.A tulipánokról szóló munkáját Érdy Miklós így fejezi be: "A magyar díszítőművészet tulipán-motívumát tekintve a szkíta kultúrkör hiedelemvilágáig visszamenő egyezés -, amelynek az ázsiai türk népek az örökösei - jelzi azt, hogy milyen környezetben és hol folyt le a magyarság korai története. Mindezek nem azt jelentik, hogy a tulipán őshazája a Kárpát-medence, hanem azt, hogy ezt a virágot a különfélejelentésekethordozó jelképeivel együtt magunkkal hoztuk az őshazánkból, ami szükségszerűen egybeesett a tulipán géncentrumával, amely területre az ősi tulipánfajtáknak -vadtulipánoknak - ma is 50-55%-a esik.

A magyar tulipánmotívum eredete

Nemcsak a szablya, a lószerszám, az övveret és az íj kapcsolja a mag

yarokat a keleti népekhez, hanem a tarsolylemezeken, más díszítési eszközökön megnyilvánuló művészi szemlélet is. A vad tulipán géncentruma vidékén a népművészetben korán megjelenik a tulipánmotívum, hiszen a tulipán-motívumot maga a természet kínálja. A sztyep szürke egyhangúságában minden tavasszal újra és újra visszatérő üdítő, felemelő élmény a hirtelen kiviruló vad tulipánok piros, fehér és sárga színfoltja a szerelmi vágy legintenzívebb feléledésének időszakában. A tulipános táj képe lesz a legüdítőbb, legmélyebb természeti élmény a kemény hideg és a tikkasztó perzselő nyár megpróbáltatásaival, szenvedéseivel szemben. A tulipán a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztel

et, a kegyelet és az elismerés érzéseit, élményeit keltette fel az ottlakók lelkében; formája és színe pedig ezeknek az érzéseknek lett közvetítője népi művészetükben és közhasználati tárgyaik díszítésén. Ezeknek az érzéseknek időben megszakíthatatlan, nélkülözhetetlen kifejezési vágya, mint minden nemzedék törvényszerű lelki szükséglet

e, az érzésekkel együtt azok kifejezési eszközét, a tulipánformát megszakíthatatlan időbeli folytonosságban közvetítette számunkra a pusztai élet korszakától egészen napjainkig.

Hogy a tulipán, mint díszítőelem milyen mélyen konzerválódott népi kultúránkban, legfőbb bizonyítékát abban látjuk, hogy a keresztény kultúra és a "magasművészet" korstílusainak az ősi világszemlélettel ellentétes minden fölényes hatása ellenére a tulipán-motívum fennmaradt minden népművészeti tájunkon olyan egyszerű formában és alkalmazásban, mint amilyent ősi népdalaink elemeiben és felépítésében tapasztalhatunk. Fennmaradt, mert a nép sok elnyomása között felismerte ősi jelentését, benne

népi érzéseinek, vágyainak szabad kifejezési eszközét látta, ez elevenítette fel azt a mélyen konzerválódott közösségi érzést, melyet még a keleti puszták élménye alakított ki a magyar né

p lelkében.

Faragott tulipánok


Népi díszítéseinken valóban igazolható, hogy a magyar nép a keleti tulipánformát konzerválta hagyományaiba és ez tartalmat és belső jelentést tulajdonított neki. Hogy növénymotívumok tapasztalatai alapján sajátos természeti tájak jellemző növényei

voltak, azt a művészetből vett tényekkel igazolhatjuk. Szinte minden földrajzi tájnak volt egy-egy jellemző növénye, mely mennyiségével, képzeletet felkeltő alakjával é

s színével magára vonta az élményei kifejezésére vágyó ember figyelmét. Ilyen növény volt a trópusi Egyiptom lótuszvirága, az asszírok palmetta-növénye, a pálma, a kínaiak bambusznádja, a japánok cseresznyevirága, a görögök akantusza, a mediterrán népek babérja és a mérsékelt égöv lakóinak a cserfája stb. A pusztai vad tulipán így vonta magára a belső- és középÁzsiai lovas figyelmét. A magyar nép ezer évekig élt a vadtulipán előfordulási tájain, ezért naiv feltételezés az az állítás, hogy a szomszéd népekkel ellentétben csak ő nem alkalmazta népművészetében a tulipánt és azt mai hazájában vette át. Közismert, hogy a tulipán az egész Kárpát-medence összes magyartelepülési tájain díszítő motívum. Németh Gyula történész szerint "a magyar őstörténet számára a tulipán díszítő elemből és a vadtulipán növényföldrajzából levonható irány ugyanúgy Belső-Ázsia és Közép-Ázsia felé mutat, mint az embertan, a népköltészet, a népdal és minden történeti forrás maga is

Tulipán-motívum


Virágok a népi kultúrában


A magyar népművészet minden ágában, akár tárgyakról, akár szellemi alkotásokról van szó, kiemelkedő szerepet kapnak a természeti képek, a növények és a virágok. A népművészeti tárgyaink vizsgálatakor kiderült, hogy a 18. századig a geometrikus elemek és kompozíciók voltak jellemzőek, a 19. századtól kezdve azonban a virágok és levelek háttérbe szorították őket. Szőtteseken, faragásokon, viseletben, a fazekasságban, a berendezési tárgyakon mindenütt feltűnnek a virágok, naturális, illetve stilizált formában. Uralkodóvá válik a virágornamentika, "kivirágoznak" tárgyaink. Az asztalosok és a fazekasok napjainkig virágozásnak hívják ezt a díszítési technikát. Az olyann

yira divatos virágornamentika megjelenését már a honfoglalást megelőző időszakban valószínűsíthetjük. Mégis a reneszánsz az az időszak, amely erősen hatott népművészetünk virágábrázolására. Rózsák, tulipánok, mezei virágok, virágtövek, virágindák, koszorúk vallanak a magyar parasztság szépérzékéről. A hétköznapi, valamint a dísztárgyakon megjelenő virágmotívumoknak nem tulajdonítunk általános jelentést. Mégis valószínű, hogy a mindennapi életben érzelmi mondanivalót hordozhattak.
A díszítő művészettel ellentétben, a magyar folklórban általános jelentéstartalommal bírtak a virágok. Népszokásainkban, balladáinkban, dalainkban oly népszerű virágnevek a virágénekekhez hasonlóan a szerelmespárt, a szerelmest, legtöbbször a szeretett l

eányt takarják. A népköltészetben ugyanazon virág különböző jelentés hordozója lehetett. Sokszor előfordult, hogy a különböző virágnevek felcserélődtek, pillanatnyi hangulattól, alkalomtól függött, melyik virág került be a dalba, balladába.



Tulipán


A rózsa mellett a tulipán a magyar népi kultúra legkedveltebb virága. Nem véletlen, hogy a nemzeti kultúrát ápoló egyesületek, politikai szervezetek választották jelképüknek, hiszen a tulipán magyar eredetéről szenvedélyes vita zajlott le. A legáltalánosabb

vélemény szerint, a 16. század közepén Európához hasonlóan oszmán-török közvetítéssel érkezett hazánkba a tulipán. Kiszorított sok, addig kedvelt növényt, igazi szenvedélyes divatot, ún. tulpomániát keltve. Főúri körökben vagyonokat adtak egy-egy különleges hagymáért. A tulipán népszerűsége nem csökkent, a 19. században paraszti kertjeinkben is tért hódított. A magyar népművészetben már az 1700-as években megjelent, különösen a faragások kedvelt díszítő elemeként. Mégis, elsősorban a tulipános láda virágornamentikájának főmotívumaként kerül be a nemzeti közkincsbe. A festett bútoraink mellett megjelent a fejfákon, a kapufélfákon, kályhacsempén, kerámiákon, szűrhímzéseken és más szerelmi ajándéktárgyakon. Népművészetünk felfedezésének időszakára olyan mértékben elterjedt, hogy sokáig azt hitték, hogy jellegzetesen ősi motívum. Akik kitartottak emellett a né

zet mellett, azt vallották, hogy a magyarság már az ázsiai sztyeppén ismerte a tulipánt, és amikor a törökök révén újra találkozott vele, a korábbi élmény felfrissült, és a motívum ősi talajon éledt újjá. Ennél komolyabb az a vélemény, amely azon alapszik, hogy a legtöbb eurázsiai népnél erotikus szimbólum, szerelmi jelkép a tulipán. A szimbólum elemzése arra utal, hogy olyan női j

elképről van szó, amely egy költőien átfogalmazott vulva ábrázolás. Ebben az esetben nem a növény volt fontos, hanem a női termékenység gonoszt távoltartó szimbóluma.
Érdekes, hogy amíg népművészetünkben ilyen széles körben elterjedt ez a motívum, addig népszokásainkban, népköltészetünkben alig fordul elő. Íme egy példa:

Hej tulipán, tulipán

Teljes szegfű szarkaláb
Teli kertem zsályával
Szerelemnek lángjával
Nyírtura, Szabolcs m.

Mindezek után úgy érzem, alig írtam valam

it virágokról, mégis túl sok felesleges szót vetettem papírra. Egy biztos, Buddha hangnélküli prédikációja mindent elmond, virágokkal az egész világ kifejezhető.

Berényi Marianna
etnográfus, muzeológus
Szabadtéri Néprajzi Múzeum,

Szentendre

Colette Tulipán motívummal díszített lányka ruhája.


Még egy kis + Mindenhonnan adalék a tulipánhoz :)))

A tulipán a nőiesség kifejezője. A virág tölcséres kelyhe az élet nedvét tartalmazza, és ezáltal gyakran az anyaméhre utal. Közép-Ázsiában a múlékony,

de szenvedélyes szerelmet jelképezi.

Alakja miatt a fehér tulipánt a keresztény s

zimbolizmus a liliommal azonosítja, így a tisztaságra és a szűziességre utal. A piros tulipán az érzéki örömöket jelenti. A francia virágnyelvben a szerelem megvallásának jelképe, mivel a lángoló szerelemre utal. A sárga tulipán a reménytelen szerelem kifejezője.

A tulipán a Teremtő, a Szent Hármasság jelképe. Őseink díszítették vele ruháikat, hímezték terítőkre, festették berendezési tárgyaikra, faragták kapufélfáikra stb. Még címerekben is látható ez a szimbólum.

A liliomfélék – köztük a tulipán – alkalmasak a nőiesség, általánosítva a szerelem jelképes jelölésére is. Ezért kerülhetett rá az eladó lányok legfontosabb vagyontárgyának elejére: a tulipánosládára.
A tulipán és a szív motívumokat együtt is ábrázolták a női férfi szembenállás és a fizikai különbségek jelképeként. A tulipán a nőiesség , a szív a férfi jelképe.

Tulipán:
Az őshazából magunkkal hozott motívum. A nőisesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe. Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is). A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép.

tulipán: természetesség, játékosság, vidámság, a 19 sz.-i székely szerelmi szimbolika jellemzője. Magyar népművészet: a tulipán a liliomot helyettesíti, a XVI. században került hazánkba Batthyány Boldizsár kertjébe, majd alig száz év elteltével már a parasztkertek – és a népdalok – kedvelt virága lett .



tulipános láda, tulipántos láda

Mo.-on az asztalos készítésű menyasszonyi → láda legáltalánosabb elnevezése; a 19. sz. első felében tűnt fel a Dunántúlon. A → tulipán-motívum, akárcsak D-Németo., Svájc vagy Ausztria területén, Mo.-on is már a 17. sz.-ban gyakori a festőasztalosok munkáin, s a 18. sz. második felétől egyes dunántúli műhelyek bútorain (→ komáromi bútor), főleg ládákon főszerepet kapott. A tulipános láda kifejezés terjedését az segítette elő, hogy a „Beszegődtem Tarnócára bojtárnak” c. műdalt (1846), melyben a „Fölteszik a tulipános ládámat ...” kezdetű sor is szerepel, Szigligeti Ede beillesztette A csikós c. népszínművébe (1847). Ezzel a tulipános láda megjelölés az ország oly vidékein is meghonosodott, ahol a bútorfestésben nem volt szokás tulipánt alkalmazni. – Irod. Csefkó Gyula: A tulipán szó és motívum történetéhez (Népünk és Nyelvünk, 1929); Gebhard, T.: Die volkstümliche Möbelmalerei in Altbayern (München, 1937); Rubi, Ch.: Peinture paysanne (Neuchâtel, 1948); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).

Tulipános láda (Fadd, Tolna m., 1882) Bp. Néprajzi Múzeum

Tulipános láda (Fadd, Tolna m., 1882) Bp. Néprajzi Múzeum

Menyasszonyi láda. Felirata: Barai Erzsébet, 1780 (Komáromi készítés, Szeremle, Bács-Kiskun m.) Mind: Bp. Néprajzi Múzeum

Tulipános láda
Menyasszonyi láda. Felirata: Barai Erzsébet, 1780 (Komáromi készítés, Szeremle, Bács-Kiskun m.) Mind: Bp. Néprajzi Múzeum





Ajánlott irodalom
  • Biedermann, Hans: 1996 Szimbólumlexikon
  • Holló László-Papp János-Ujváry Zoltán: 1972 Ej-haj, gyöngyvirág - Virág a magyar népi kultúrában. Debrecen
  • Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György: 1990 Jelképtár. Budapest
  • Kresz Mária: 1976 Virág és népművészet. Budapest
  • Pál József-Újvári Edit (szerk.): 1997 Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából

2 megjegyzés:

colette írta...

Hát mit is mondjak, köszönöm. A rám való hivatkozást is. Aztán meg uezt a cikket szerettem volna ma közzé tenni, a tegnapi kép volt a rávezetés. Ilyenkor borsózik a hátam, hogy mennyire tudunk néha együttgondolkodni. Majd kitalálok valami mást, végülis tulipánból sosem elég:)))

Hunszil írta...

Igen én is azt gondoltam mennyire egyre jár a gondolkodásunk :)))
Ne haragudj, hogy lelőttem a poént :(((

Blog Archive