2008/07/06

Az agyagművesség


Az agyagművesség (kerámia, keramik, ceramique, ceramice, pottery) nyersanyaga az agyag. Az agyag a földpátnak elmállásából keletkezik. Vegyi alkotó részei: a kovasavas timföld és a kémiailag kötött víz. A legtisztább agyag a kaolin (kínai hegy neve) ebből készül a porcelán, a többi agyagfajták a hozzájuk jutott vasvegyületek és egyéb anyagok hatása következtében égetésnél vörös, barna, sárga vagy szürke színűek lesznek. Sőt füstös lángban égetve fekete edényeket is készíthetünk.

Ha az agyagot a földből kibányásszuk, majd a levegőn szárítjuk, utána vízbe helyezzük, az agyag sűrű péppé válik. Ha ezt a pépet bizonyos fokig szárítjuk, könnyen alakítható és fazekas korongon jól feldolgozható, vagyis plasztikussá lesz.

De bármely nyersanyag nem alkalmas erre a célra. Ugyanis a formálható agyag vékony réteggé alakítva a levegőn megszárad, összezsugorodik, de miután a levegő nem egyformán éri, ez a vízelvezetés következtében beállott összezsugorodás nem egyenletes, ezért megrepedezik. Az agyagnak ezt a tulajdonságát a gyakorlatban tekintettbe kell venni. Ismerünk kövér agyagot, ebből az edényeket könnyen formálhatjuk, viszont száradás következtében könnyen eltorzulhat, mert erősebben zsugorodik össze.

Ezért kell az ilyen kövér agyagot soványító agyagokkal keverni, miáltal az anyag szemcséinek tapadó képességét csökkentjük. Ilyen anyagok a kvarc, homok alakjában, porrázúzott tűzkő, a már egyszer égetett agyagfélék (vagyis a cserép) pora, a grafit, stb. Ezek gátolják a zsugorodást és a megrepedezést.

Nagyításhoz kattintson a képre!
Jan Jozef Horemans, Teaidő
Nagyításhoz kattintson a képre!
Habán korsó, 1671
Nagyításhoz kattintson a képre!
Habán kancsó, 1615

A nyers agyag, amint a bányából kikerül nem alkalmas a megmunkálásra, mert vannak benne palás és szerves anyagok is, amik hátráltatják a feldolgozást. Ezeknek az elmállasztására legalkalmasabb a fagy. Az agyagot tehát pihentetni kell, télen vízzel öntözni, hogy ez által a zavaró alkatrészek szétmálljanak. Kínában például évtizedekig, hagyják állni a feldolgozandó agyagot. Az állott anyagot ezután keverjük a szükséges soványító anyagokkal, amik bizonyos műveletek elvégzése után keverhetők az anyaghoz. Ilyen műveletek a törés, zúzás, őrlés, keverés, iszapolás, stb.

Az agyag alakításának legfontosabb eszköze a fazekas korong. Az őskorban az edényeket szabadkézzel alakították. Időszámításunk előtt néhány évezreddel Mezopotámiában és Egyiptomban azonban már ismerték a fazekas korongot.

Nagyításhoz kattintson a képre!
XVI. századi kínai,
festett porcelán
Nagyításhoz kattintson a képre!
XVIII. századi, kínai,
festett porcelán

Legegyszerűbb alakja egy függélyes vastengelyre erősített alsó, nagyobb és egy felső, kisebb fakorongból állt. Az alsó lábbal hajtható lendítőkerék gyanánt szolgál. A felső, kisebb kerék közepére helyezik az alakítandó agyagtömböt és a fazekas a forgatásnál szivacs, bőrdarab és kisebb eszközök segítségével kialakítja az edényt (vázákat, korsókat, tálakat, dobozokat, stb.).

Ha az edény elkészült a munkás vékony rézdróttal leválasztja a korongról. Ha fület is kell alkalmazni, úgy azt szabadkézzel alakítják, és híg agyagpéppel ragasztják az edény falához. Ha nagyszámú darabot kell elkészíteni (tányéroknál, csészéknél) úgy mintába formázzák azokat. Ezek adják az edény alapformáját egy sablon, pedig az edény falának vastagságát és kiegészítő alakját. A szárításnál az agyag összehúzódva a mintától elválik és könnyen leemelhető. Az alakítás másik módja az öntés. Szabálytalan alakú tárgyakat, például szobrocskákat, ugyanis nem lehet korongon előállítani. Ez esetben az öntéshez fordulunk. Ehhez gipszmintát használunk. Lehet még sajtolás útján is előállítani agyagtárgyakat. Így például téglákat, virág kaspókat és más tömegárut.

Nagyításhoz kattintson a képre!
XVIII. századi,
bécsi vacsoraszerviz
Nagyításhoz kattintson a képre!
Meissen-i ónmázas tál

Ezeket a tárgyakat először gondosan szárítják és pedig lassan és egyenletesen, mert ellenkező esetben a tárgyak megrepednek. Száradáskor az anyag összehúzódik, melynek mértéke 10%-ra tehető. A légszáraz edény az égetőkemencébe kerül, itt először a benne lévő vizet veszíti el. Az égetésnél a hő fokozódása következtében tovább zsugorodik, és anyaga sűrűsödik, A formázott és keményre égetett agyagot cserépnek nevezzük.

Ha az edényt nem égettük magas hőfokon, úgy a fala likacsos marad, a vizet tehát, átereszti. Ennek megakadályozására és az edény felületének díszesebbre tételére szolgál a máz. A mázat a levegőn szárított tárgyra sűrű folyadék alakjában öntik rá, ez a tűzben üvegszerűen megkeményedik. Felületén néha hajszálrepedések keletkeznek, melyek művészi szempontból felhasználva a craquelét (repedezett máz) adják.

Nagyításhoz kattintson a képre!
A kecskeméti Cifra palota
zsolnay épületkerámiái
Nagyításhoz kattintson a képre!
Herendi porcelán

A mázak anyaguk szerint különbözőek. Lehetnek fémoxidok, például ólommáz, tűzben könnyen olvad és a felületet áttetsző réteggel borítja be. Különböző színben állítható elő. A máz alatti festésnél a sötét agyagalapot fehér, jól iszapolt, híg, finomabb agyagréteggel borítják be, ez az engobe, vagy agyagmáz. Erre a sima rétegre jön a színes festett díszítés.

A másik az ónmáz. Ez fehér tejfölszerű, átlátszatlan, sima réteget alkot a cseréptárgy felületén. Ha ez megszáradt ezt a felületet díszíti azután a keramikus, akit fehéredényesnek neveznek.

A legfinomabb agyagból, a kaolinból készül a porcelán. Ezt Kínában már a középkorban ismerték. Európában Böttger, Meissenben készített először porcelántárgyat 1709-ben. Ez kiégetve fehér-áttetsző, törése kagylós, acéllal csiholva tüzet ad. Máza az alapanyaggal közel egyező és hígított alakban némileg eltérő összetételben kerül a tárgy felületére. Magas hőfokon (1400 C) égetik. Díszítése lehet mázalatti (kobaltkék színben) vagy mázfeletti, színes, amit kisebb hőnél, kisebb kemencében égetnek a tárgy felületére.

Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre! Nagyításhoz kattintson a képre!

Az agyagipari termékeket öt csoportra osztjuk
  • Agyagáru
  • Fajansz és majolika
  • Keménycserép
  • Kőcserép
  • Porcelán
Csányi Károly (1954) Aki többet szeretne megtudni a hazai agyagművességről, az olvassa el Csányi Károly: „A Magyar kerámia és porcelán története és jegyei” című munkáját. A könyv ma már sajnos, csak antikváriumokban szerezhető be.

Nincsenek megjegyzések:

Blog Archive